2013/03/03

Larissa Ione - Csábítás

Szeretem a démonos könyveket, nincs bajom a szexszel sem, a kettő együtt pláne jónak ígérkezik, de ez a könyv... enyhén szólva is érdekes.

Elég felemásak az érzéseim, pedig alapvetően nem lenne ez rossz könyv, mert olvastatja magát, érdekes a világ, és van történet is, de még engem is meglep, hogy néhány elhibázott szállal vagy szereplővel mennyire tönkre lehet vágni még egy viszonylag jó alapot is.
A poszt erősen spoileres, már ha olvasni akarjátok a könyvet. Olyan nagyon nem buzdítok rá senkit, de ha nincs más, azért elég jól fog mindenki szórakozni.

A könyv központi figurái démonok. Van belőlük mindenféle, vannak gonoszak, és jók, és a Demonicával (a démonok Bibliája, vagy valami hasonló), az írónő próbált egy stabil világképet alájuk szőni, több-kevesebb sikerrel. A démonok annyira különbőzőek, hogy igazából meg sem sikerült jegyeznem minden különbséget. Eidolon pl. incubus, és seminus démon, ami azt jelenti, hogy a 20. évében elérte az első érettséget, amikor is kapott egy lányt a szüleitől, hogy legyen kivel dugnia, aztán most 100 éves, most kezdődik nála a végső átalakulás, a s'genezis, ami annyit tesz, hogy meg kell találnia a párját, mert ha nem, akkor végigkeféli az összes nőstényt a világon, magára zúdítva ezzel a többi démon gyilkos haragját. Egyébként elég ritka faj, pont a párzási szokásai miatt.
Azért van problémája a csávónak rendesen, nem igaz?
Egyébként Eidolon jó fej. Démonkórházat üzemeltet, és bár nem okoz gondot az ölés, ha nem muszáj, nem gyilkol. Ja, és persze, ki ne hagyjam, hogy gyönyörű, és hatalmas a farka.
Neki volt vagy negyven tesója, akik ilyen-olyan körülmények között meghaltak, vele együtt már csak hárman maradtak. Shade, és Lidérc. Shade-et megátkozták, és jó barátságban van az árnyékléttel, Lidérc viszont vámpírdémon, és különösen szereti a bedrogozott emberi vért. Mikor kicsi volt, ketrecben tartották, kínozták, és így kompenzál.
Mindannyian a kórházban dolgoznak, ott is találkozunk velük először, épp valami rusnyaságot műtenek, amikor behoznak egy sebesült aegist ( vadászt, aki főfoglalkozásban démonokat gyilkol, egyébként ember), természetesen egy nőt, akivel kapcsolatban aztán érdekes felfedezést tesznek: Tayla félig démon, és igencsak rossz állapotban van, nem csak a sebesülése miatt.
Eidolon teljesen rágerjed a lányra, akivel egyébként Lidérc álomhipnózist játszott, és a csaj annyira beindult a fantáziaképektől, hogy félkómásan hagyta magát. Ez egyébként később is jellemző lesz, ha Eidolon közeledik felé, bekómázik, jár a szája, hogy hagyja őt békén, menjen a picsába, és már rántja is magára a démont.
És akkor itt van a könyv leggyengébb pontja: Tayla. Olyan szinten idegesített a nő, hogy azt nem is tudom szavakba önteni, pedig ilyesmi nem igazán szokott velem előfordulni. Általában elfogadom a szereplőket olyannak, amilyenek, még ha ostobák, tirpákok vagy agyhalottak is. Itt igazából egyik sem volt Tayla, de elég volt megszólalnia, már radíroztam is volna ki a könyvből. Az írónő próbált szerintem valami nagyon laza és vagány karaktert összehozni, ami kevéssé sikerült. Az egy dolog, hogy egy időben egészen mást mondott és akart, mint amit megtett, de mindezt megfejelte még a sehová sem vezető önsajnáló belső monológokkal, amiből leszűrtem, hogy nagyon szenved, mert sanyarú gyerekkora volt (hja, kinek nem), és nem tud elélvezni, bármennyire is szeretne, csak ha magához nyúl. De ha ott van Eidolon, akkor még úgy sem.
Ami a legnagyobb baj, hogy egész végig úgy éreztem, Eidolon valaki mást érdemelne, ez a nő csak lealacsonyítja. Dehát Eidolon rágerjedt, nekem ebbe már nem lehet beleszólásom.

Közben persze történnek a dolgok a külvilágban: valakik a démonok (akikbe beleértendő minden nem ember) belső szerveit lopkodják, iszonyatos trancsírt hagyva maguk után. A démonok azt hiszik, az aegisek teszik, de Tayla váltig állítja, hogy nem, aztán persze szembesülnie kell néhány dologgal a saját világát illetően, és már nem olyan biztos semmiben. Eidolon raportra megy, mert Lidérc megölt egy embert, egyébként meg mindenki hülyének nézi, amiért képes egy aegisszel ágyba bújni.

Aztán megtörik a jég, Tayla elélvez, viszont másnap reggelre Eidolon meglepő változáson esik át: egy szárnyas démon lesz belőle, pont mint Tayla rémálmaiban, aztán jön a szokásos szenvedés: Tayla elrohan, a testvérek keresik, Eidolon meg megőrül a vágytól, hogy maga mellett tudhassa.
A démonvilág egyébként nagyon tetszik, beleértve a démonokat, a stílusukat, a világhoz és az egymáshoz való viszonyukat. Jók a karakterek, a rivalizálás, ahogy egymással meg önmagukkal küzdenek.

Viszont. Olykor előtort Ione-ból, hogy ő igazából ezt a stílust és történetet nem is gondolja komolyan, és olyan abszurd hasonlatokat ad a szereplők szájába és gondolatai közé, hogy teljesen tönkrevágja az addig felépített hangulatot. Pl. amikor Eidolon és Tayla eljutnak odáig, hogy valóban szeretkeznek egymással, nem csak elborult aggyal dugnak, azt írja: "Korábban a szex köztük alig volt több mint erőszakos hajsza a célig, de most… Ez már a maratoni futásra hasonlított." maratoni futáshoz? mivan??
Aztán a "férfi szavai felkorbácsolták Tayla szenvedélyét, mintha a szíve egy forródróton kapcsolatban állt volna a nemi szervével." is egy igencsak furcsa mondat. Ezeket nem nagyon tudom hova tenni, bár sokakkal ellentétben semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy a pasiknak vesszejük van. Nem csúnya szó ez, inkább hangulatos.És a legvége az olyan szinten nevetségesre sikerült, hogy kár a könyv előtte levő lapjaiért. Nyugodtan kihagyhatta volna ezt a doktorosdit.

A történet nagyon is élvezhető, bár túl sok egyedi nincs benne, csak itt az emberek és a vámpírok világának szembenállása helyett a démonok és vámpírok állnak az emberi világgal szemben. Vagyis a démonok miatt igencsak egyedi lenne, de sajnos nagyon keveset kapunk belőle. Azt vártam, hogy kapok néha olyan hatásos leírást a környezetről és a látványról, mint Diana Rowland könyvében, de csalódnom kellett. Szinte emberi a környezet, és néhány furcsa lényt és az átváltozást kivéve a szereplők is teljesen emberiek, kivéve a kielégülés hevességét, az eléggé elszálltra sikerült mindig.
Végül is, nem bántam meg, hogy elolvastam, de egyik szereplő sem nőtt a szívemhez, és nem az a sorozat, aminek a polcon kell lennie mindenáron.


4 megjegyzés:

  1. Nagyon, de nagyon jól megragadtad a lényeget!
    Javaslom kedvenc (egyik) posztnak. ;)
    Akartam radírt ajándékozni neked, de aztán rájöttem, hogyha megteszem, akkor a második részét a sorozatnak szinte teljesen ki fogod törölni, szóval mégsem kapsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. végül Shade elég érdekessé vált az átkával, kíváncsi vagyok hogyan oldaná fel Ione, de most biztos nem töltök vele időt.:)

      Törlés
  2. Én bátran elolvastam, bármilyen spoileres, gondolom ez elmond egy két dolgot:)
    és tényleg szórakoztató volt:)

    VálaszTörlés